-Mama miért sírsz? – kérdezi a kisfiú az édesanyját.
-Mert én nő vagyok – válaszolta az asszony.
-Ezt nem értem! – mondja a kisfiú
-És ezt soha nem is fogod megérteni …..-válaszolta gyermekét
átölelve az anya.
Később megkérdezte a fiúcska az édesapját is .
-Papa, miért sír a mama látszólag minden ok nélkül?
-Minden nő ok nélkül sír. – ez volt minden amit az apa válaszolt.
A fiúcska felnőtt férfi lett, és még mindig kereste a választ, vajon
miért sírnak időközönként a nők.
Egyszer megkérdezte a Legfelsőbb Hatalmat:
– Mondd Atyám, miért sírnak a nők olyan könnyen?
Az Atya elgondolkozva válaszolt:
-Amikor a nőt teremtettem, valami különlegeset alkottam.
Oly erőssé tettem a vállát, hogy a világ terheit elbírja, mégis oly
gyengéddé, hogy vigasztalást is tudjon adni.
Oly belső erőt adtam neki, ami lehetővé teszi, hogy akkor is tovább menjen, amikor már mindenki más feladja, hogy a betegségek és a bánat idején is ellássa családját panaszkodás nélkül.
Oly mély érzéseket adtam neki, amelyekkel gyermekeit mindig és minden
körülmények között szereti, még akkor is, ha a gyermek őt mélyen
megbántotta.
Oly erőt adtam neki, mellyel a férjét minden hibájával együtt szereti
és elviseli, és azért alkottam a férfi oldalbordájából, hogy vigyázzon
férje szívére.
Oly bölcsességet adtam neki, hogy tudja egy jó férj soha nem sérti meg
a feleségét, mégis néha próbára tesz a nő érzéseit, határozottságát és
kitartását, hogy szikla szilárdan férje mellett áll-e?
És végezetül könnyeket is adtam neki, hogy sírhasson. A könnyek kizárólag csak az övéi, és annyit használ belőlük, amennyire csak szüksége van.
Látod: Egy nő szépsége tehát, nem a ruhájától függ amit éppen visel,
vagy az alakjától amilyen az ő formássága, de még nem is attól ahogyan a haját viseli.
Egy nő szépségét a szemeiben ismered fel , mert ez a szíve kapuja, ahol a szeretet lakozik.