Lábnyomok
Álmomban Mesteremmel
tengerparton jártam, s az életem
nyomai rajzolódtak ki mögöttünk:
Két pár lábnyom a parti homokon,
ahogy Ő mindég ott járt énvelem.
De ahogy az út végén visszanéztem,
itt-amott csak egy pár láb nyoma
látszott, éppen ahol az életem
próbás, nehéz volt, sorsom mostoha.
Riadt kérdéssel fordultam az Úrhoz:
“Amikor életem kezedbe tettem,
s követődnek szegődtem Mesterem,
azt ígérted soha nem hagysz el engem,
minden nap ott leszel velem.
S most visszanézve, a legnehezebb úton,
legkínosabb napokon át
mégsem látom szent lábad nyomát!
Csak egy pár láb nyoma látszik az ösvényen.
Elhagytál a legnagyobb ínségben?”
Az Úr kézenfogott, s szemembe nézett:
“Gyermekem, sose hagytalak el téged!
Azokon a nehéz napokon át
azért látod csak egy pár láb nyomát,
mert a legsúlyosabb próbák alatt
téged vállamon hordoztalak!”