2007 december 28. | Szerző: Szappanka

 

2007 december 28. | Szerző: Szappanka

              

 

 

2007 december 28. | Szerző: Szappanka

 

Karácsonyi kívánság

 

Ha én betlehemi

Pásztorgyerek lennék,

Karácsony estéjén

Jászolához mennék.

 

Ha volna egy szelíd,

Szép fehér báránykám,

Azt is odavinném,

Azt is odaszánnám!

Gyorsan letérdelnék…

Milyen jó is volna!

Angyalok éneke

Gyönyörûen szólna…

 

Talán egy kis angyal

Kezemen is fogna…

Megtartó Úr Jézus

Rám is mosolyogna!

 

De én nem lehetek…

Miért is nem lehetek

Betlehemi nyájat

Õrzõ pásztorgyerek?

 

Magyar földön járok…

El is múlt az régen,

Hogy az a szép csillag

Ragyogott az égen!

 

Van most csillag elég,

De úgy egy sem ragyog,

Nem énekelnek már

Mennyei angyalok.

 

Úr Jézus elébe

Elmegyek én mégis,

Száz nap és száz éjjel,

Ha mindig mennék is –

 

Száz nap és száz éjjel

Még nem is kell járnom,

Odarepít engem

Az én imádságom.

 

Miért megyek elébe?

Megköszönni szépen,

A sötét világra,

Hogy leszállott értem!

 

Megmondani Neki:

Életem, halálom,

Már én csak ezentúl

Mindig Õt szolgálom!

 

Megsimogat, tudom,

Szeretõ szemével,

Megtelik a szívem

Szíve melegével!

 

Megtartó Úr Jézus

Édes mosolyával,

Karácsony estének

Nagy boldogságával.

 

 

2007 november 28. | Szerző: Szappanka

 

Lábnyomok

Álmomban Mesteremmel

tengerparton jártam, s az életem

nyomai rajzolódtak ki mögöttünk:

Két pár lábnyom a parti homokon,

ahogy Ő mindég ott járt énvelem.

 

De ahogy az út végén visszanéztem,

itt-amott csak egy pár láb nyoma

látszott, éppen ahol az életem

próbás, nehéz volt, sorsom mostoha.

 

Riadt kérdéssel fordultam az Úrhoz:

“Amikor életem kezedbe tettem,

s követődnek szegődtem Mesterem,

azt ígérted soha nem hagysz el engem,

minden nap ott leszel velem.

S most visszanézve, a legnehezebb úton,

legkínosabb napokon át

mégsem látom szent lábad nyomát!

Csak egy pár láb nyoma látszik az ösvényen.

Elhagytál a legnagyobb ínségben?”

 

Az Úr kézenfogott, s szemembe nézett:

“Gyermekem, sose hagytalak el téged!

Azokon a nehéz napokon át

azért látod csak egy pár láb nyomát,

mert a legsúlyosabb próbák alatt

téged vállamon hordoztalak!”

2007 november 28. | Szerző: Szappanka

 

Lábnyomok

Álmomban Mesteremmel

tengerparton jártam, s az életem

nyomai rajzolódtak ki mögöttünk:

Két pár lábnyom a parti homokon,

ahogy Ő mindég ott járt énvelem.

 

De ahogy az út végén visszanéztem,

itt-amott csak egy pár láb nyoma

látszott, éppen ahol az életem

próbás, nehéz volt, sorsom mostoha.

 

Riadt kérdéssel fordultam az Úrhoz:

“Amikor életem kezedbe tettem,

s követődnek szegődtem Mesterem,

azt ígérted soha nem hagysz el engem,

minden nap ott leszel velem.

S most visszanézve, a legnehezebb úton,

legkínosabb napokon át

mégsem látom szent lábad nyomát!

Csak egy pár láb nyoma látszik az ösvényen.

Elhagytál a legnagyobb ínségben?”

 

Az Úr kézenfogott, s szemembe nézett:

“Gyermekem, sose hagytalak el téged!

Azokon a nehéz napokon át

azért látod csak egy pár láb nyomát,

mert a legsúlyosabb próbák alatt

téged vállamon hordoztalak!”

2007 november 15. | Szerző: Szappanka

 

A piros üveggolyó

A nagy gazdasági válság évei alatt egy dél idahoi falucskában
laktam.Reggelenként megálltam Miller úr zöldséges standja előtt,
hogy az éppen
szezonban levő zöldségből, gyümölcsből vásároljak. Az étel és a pénz
igen kevés volt abban az időben, ezért sokszor cseretárgyakat
ajánlottak fel a
vásárlók az árúért. Egyik nap Miller úr egy zsák krumplit pakolt
nekem,amikor észrevettem egy nagyon sovány kisfiút, aki szakadt, de
tiszta ruhában
epekedve nézte a zöldbabot. Kifizettem a krumplimat, de közben engem
is megragadott a gyönyörű zöld babos kosár látványa. Miközben azon
gondolkodtam, hogy vegyek-e belőle, végighallgattam Miller úr és a
rongyos ruházatú kisfiú beszélgetését.

– Hello Barry, hogy vagy?
– Hello Miller úr. Jól, köszönöm jól. Csak csodálom a babot…
nagyon jól
néz ki.
– Nagyon finom is. Hogy van az anyukád?
– Erősödik, napról-napra erősödik.
– Az jó. Segíthetek valamiben?
– Nem uram. Csak csodálom a babot.
– Szeretnél belőle hazavinni?
– Nem uram. Nincs mivel fizetnem.
– Nos, mid van, amire elcserélhetném a babot?
– Csak egy üveggolyóm van.
– Tényleg? Hadd nézzem csak.
– Tessék, itt van. Nagyon szép.
– Igen, azt látom. Hmmm, csak egy baj van, ez kék és én a pirosat
szeretem.

Van esetleg egy piros üveggolyód otthon?
– Nem egészen… de majdnem.
– Mondok én neked valamit. Vidd haza ezt a zsák babot és mikor
legközelebb erre jársz, hozd magaddal a piros üveggolyódat, hogy
megnézhessem.
– Rendben van. Köszönöm Miller úr.

Miller asszony, aki a közelben állt odajött hozzám, hogy segítsen.
Egy mosollyal így szólt:

– Van meg két ilyen fiúcska ebben a faluban, mindhárman nagyon
szegényes körülmények között élnek. Jim szeret velük üzletelni
babért, almaért,
paradicsomért vagy ami éppen van. Amikor visszajönnek a piros
üveggolyóikkal, és mindig visszajönnek, Jim úgy dönt, hogy mégsem
tetszik
neki a piros, és hazaküldi őket egy zsák valamilyen zöldseggel, és
azzal, hogy hozzanak valamilyen más színű üveggolyót, narancssárgát
például.

Mosolyogva jöttem el az árusbódétól, teljesen meghatódva Miller úr
tettén. Nem sokkal később Colorado államba költöztem, de soha nem
feledtem ennek a
férfinak a csere” üzletét. Aztán eltelt jó néhány év… Nemrégiben
látogatóban jártam Idaho államban, és felkerestem néhány barátomat
abban a
régi kis falucskában. Mikor megérkeztem hallottam, hogy Miller úr
meghalt és pont akkor van a temetése. Mivel a barátaim el szerettek
volna menni a
temetésre, hát én is velük mentem. Mikor megérkeztünk a
ravatalozóba, beálltunk a sorba, hogy a halott hozzátartozóival
együtt részvétünket
kifejezhessük Miller asszonynak. Előttünk a sorban állt három
fiatalember. Egyikőjük katonai egyenruhában volt, a másik kettő
pedig fekete öltönyben,
igen elegánsan volt felöltözve… Mikor rájuk került a sor Miller
asszonyhoz léptek, aki mosolyogva nézet rájuk férje koporsója
mellől. Mindhárom
fiatalember megölelte, és megpuszilta az asszonyt, beszéltek vele
pár szót, majd a koporsóhoz léptek. Az asszony lágy, könnyes kék
szemei követték
lépteiket, amint ők egyenként megálltak egy pillanatra a koporsónál,
megfogták a halott kezet, majd tovább indultak. Mindhárman szemeiket
törölgetve hagyták el a ravatalozót. Mikor ránk került a sor,
elmondtam Miller asszonynak, hogy ki is vagyok, és megemlítettem
neki azt a régi
történetet, amit mesélt nekem három kisfiúról és az üveggolyóikról.
Csillogó szemekkel megfogta kezemet, és odavezetett a koporsóhoz.

– Az a három fiatalember, akik épp ön előtt voltak, az a három
kisfiú,
akikről akkor meséltem. Épp most mondták el, hogy mennyire
értékelték, ahogy Jim bánt velük. És most végre, hogy Jim már nem
tudja meggondolni magát a
színt vagy a méretet illetően… eljöttek, hogy kifizessek
tartozásukat…
Soha nem voltunk gazdagok ezen a földön, de biztos vagyok benne,
hogy Jim ebben a pillanatban a leggazdagabb embernek tartaná magát.

Ekkor szerető gyengédséggel felemelte az élettelen újjakat. A
férje keze alatt három fényes piros üveggolyó pihent.

A történet arról szól, hogy a szavainkra nem fognak emlékezni az
emberek, de kedves cselekedeteinkre annál inkább. Egy kívánságom
számodra a mai napon: kívánok neked mára egyszerű csodákat – frissen
főzött kávét, amit más készített el helyetted. Egy váratlan
telefonhívást egy rég
nem látott barátodtól. Zöld jelzőlámpákat a munkába menetben.
Kívánok neked apróságokat, amiknek örülhetsz, a legrövidebb sort az
élelmiszerboltban, egy jó éneket a rádióban. Hogy a kulcsaidat ott
találd, ahol keresed. Kívánok neked egész napra boldogságot és apró
örömöket, hogy ezek által érezhesd,
hogy Isten mosolyog rád, és gyöngéden fog, mert különleges és ritka
ember vagy. Kívánok neked erre a napra békességet, boldogságot és
örömöt. Azt
mondják, hogy egy pillanatig tart csak, hogy megtalálj egy
különleges embert, egy óra, hogy értékeld, egy nap, hogy szeresd, de
aztán egy egész
élet, hogy elfelejtsd.

NE FELEDD AZOKAT, AKIK EGYKOR OLYAN SOKAT JELENTETTEK NEKED ÉS
VALAMILYEN MÓDON MEGÉRINTETTÉK AZ ÉLETEDET, JOBB EMBERRÉ TÉVE TÉGED…

2007 november 15. | Szerző: Szappanka

 

A piros üveggolyó

A nagy gazdasági válság évei alatt egy dél idahoi falucskában
laktam.Reggelenként megálltam Miller úr zöldséges standja előtt,
hogy az éppen
szezonban levő zöldségből, gyümölcsből vásároljak. Az étel és a pénz
igen kevés volt abban az időben, ezért sokszor cseretárgyakat
ajánlottak fel a
vásárlók az árúért. Egyik nap Miller úr egy zsák krumplit pakolt
nekem,amikor észrevettem egy nagyon sovány kisfiút, aki szakadt, de
tiszta ruhában
epekedve nézte a zöldbabot. Kifizettem a krumplimat, de közben engem
is megragadott a gyönyörű zöld babos kosár látványa. Miközben azon
gondolkodtam, hogy vegyek-e belőle, végighallgattam Miller úr és a
rongyos ruházatú kisfiú beszélgetését.

– Hello Barry, hogy vagy?
– Hello Miller úr. Jól, köszönöm jól. Csak csodálom a babot…
nagyon jól
néz ki.
– Nagyon finom is. Hogy van az anyukád?
– Erősödik, napról-napra erősödik.
– Az jó. Segíthetek valamiben?
– Nem uram. Csak csodálom a babot.
– Szeretnél belőle hazavinni?
– Nem uram. Nincs mivel fizetnem.
– Nos, mid van, amire elcserélhetném a babot?
– Csak egy üveggolyóm van.
– Tényleg? Hadd nézzem csak.
– Tessék, itt van. Nagyon szép.
– Igen, azt látom. Hmmm, csak egy baj van, ez kék és én a pirosat
szeretem.

Van esetleg egy piros üveggolyód otthon?
– Nem egészen… de majdnem.
– Mondok én neked valamit. Vidd haza ezt a zsák babot és mikor
legközelebb erre jársz, hozd magaddal a piros üveggolyódat, hogy
megnézhessem.
– Rendben van. Köszönöm Miller úr.

Miller asszony, aki a közelben állt odajött hozzám, hogy segítsen.
Egy mosollyal így szólt:

– Van meg két ilyen fiúcska ebben a faluban, mindhárman nagyon
szegényes körülmények között élnek. Jim szeret velük üzletelni
babért, almaért,
paradicsomért vagy ami éppen van. Amikor visszajönnek a piros
üveggolyóikkal, és mindig visszajönnek, Jim úgy dönt, hogy mégsem
tetszik
neki a piros, és hazaküldi őket egy zsák valamilyen zöldseggel, és
azzal, hogy hozzanak valamilyen más színű üveggolyót, narancssárgát
például.

Mosolyogva jöttem el az árusbódétól, teljesen meghatódva Miller úr
tettén. Nem sokkal később Colorado államba költöztem, de soha nem
feledtem ennek a
férfinak a csere” üzletét. Aztán eltelt jó néhány év… Nemrégiben
látogatóban jártam Idaho államban, és felkerestem néhány barátomat
abban a
régi kis falucskában. Mikor megérkeztem hallottam, hogy Miller úr
meghalt és pont akkor van a temetése. Mivel a barátaim el szerettek
volna menni a
temetésre, hát én is velük mentem. Mikor megérkeztünk a
ravatalozóba, beálltunk a sorba, hogy a halott hozzátartozóival
együtt részvétünket
kifejezhessük Miller asszonynak. Előttünk a sorban állt három
fiatalember. Egyikőjük katonai egyenruhában volt, a másik kettő
pedig fekete öltönyben,
igen elegánsan volt felöltözve… Mikor rájuk került a sor Miller
asszonyhoz léptek, aki mosolyogva nézet rájuk férje koporsója
mellől. Mindhárom
fiatalember megölelte, és megpuszilta az asszonyt, beszéltek vele
pár szót, majd a koporsóhoz léptek. Az asszony lágy, könnyes kék
szemei követték
lépteiket, amint ők egyenként megálltak egy pillanatra a koporsónál,
megfogták a halott kezet, majd tovább indultak. Mindhárman szemeiket
törölgetve hagyták el a ravatalozót. Mikor ránk került a sor,
elmondtam Miller asszonynak, hogy ki is vagyok, és megemlítettem
neki azt a régi
történetet, amit mesélt nekem három kisfiúról és az üveggolyóikról.
Csillogó szemekkel megfogta kezemet, és odavezetett a koporsóhoz.

– Az a három fiatalember, akik épp ön előtt voltak, az a három
kisfiú,
akikről akkor meséltem. Épp most mondták el, hogy mennyire
értékelték, ahogy Jim bánt velük. És most végre, hogy Jim már nem
tudja meggondolni magát a
színt vagy a méretet illetően… eljöttek, hogy kifizessek
tartozásukat…
Soha nem voltunk gazdagok ezen a földön, de biztos vagyok benne,
hogy Jim ebben a pillanatban a leggazdagabb embernek tartaná magát.

Ekkor szerető gyengédséggel felemelte az élettelen újjakat. A
férje keze alatt három fényes piros üveggolyó pihent.

A történet arról szól, hogy a szavainkra nem fognak emlékezni az
emberek, de kedves cselekedeteinkre annál inkább. Egy kívánságom
számodra a mai napon: kívánok neked mára egyszerű csodákat – frissen
főzött kávét, amit más készített el helyetted. Egy váratlan
telefonhívást egy rég
nem látott barátodtól. Zöld jelzőlámpákat a munkába menetben.
Kívánok neked apróságokat, amiknek örülhetsz, a legrövidebb sort az
élelmiszerboltban, egy jó éneket a rádióban. Hogy a kulcsaidat ott
találd, ahol keresed. Kívánok neked egész napra boldogságot és apró
örömöket, hogy ezek által érezhesd,
hogy Isten mosolyog rád, és gyöngéden fog, mert különleges és ritka
ember vagy. Kívánok neked erre a napra békességet, boldogságot és
örömöt. Azt
mondják, hogy egy pillanatig tart csak, hogy megtalálj egy
különleges embert, egy óra, hogy értékeld, egy nap, hogy szeresd, de
aztán egy egész
élet, hogy elfelejtsd.

NE FELEDD AZOKAT, AKIK EGYKOR OLYAN SOKAT JELENTETTEK NEKED ÉS
VALAMILYEN MÓDON MEGÉRINTETTÉK AZ ÉLETEDET, JOBB EMBERRÉ TÉVE TÉGED…

2007 november 11. | Szerző: Szappanka

 

Kezek…

 

 

Isten megteremtette az embert és kezet adott neki.

Kezet adott arra,hogy épitsen.

De az ember megtanult rombolni.

Kezet adott arra ,hogy simogasson,

De az ember megtanult ütni.

Kezet adott arra, hogy vigasztaljon,

és ő bánt.

Kezet adott arra hogy adjon,

És ő megtanult lopni.

Kezet adott arra,hogy hivjon,

És az ember elutasítja magától a másikat.

Kezet adott arra, hogy fölemeljen,

És ő sokszor tétlen marad.

Kezet adott arra, hogy azzal az életet óvja,

És ő megtanult ölni.

Kezet adott arra, hogy imádkozzon,

És ő megtanult átkozni.

Ezért Isten adott valakit, akinek a keze:

Simogat-vigasztal-ad-hiv-fölemel-áld.

De a többi kéz átszegeszte aző kezét.

Pilátus keze,

A katonák keze,

A tanítványok keze,

A mi kezünk,

A te kezed,

Az én kezem!

2007 október 31. | Szerző: Szappanka

 
Ügyfélszolgálat : Igen, miben segíthetek?

Felhasználó : Hát, hosszas megfontolás után úgy döntöttem, installálni fogom a Szeretetet. Végig vezetne kérem a folyamaton?

Ügyfélszolgálat : Rendben, szívesen segítek. Készen áll az indulásra?

Felhasználó :Hát, nem vagyok egy műszaki zseni, de azt hiszem készenállok. Mit kell először tennem?

Ügyfélszolgálat : Első lépésként nyissa meg a Szívét. Megtalálta a Szívét?

Felhasználó : Igen, de egy csomó más program is fut jelenleg. Lehet telepíteni a Szeretetet, miközben ezek futnak?

Ügyfélszolgálat : Milyen más programok futnak?

Felhasználó : Lássuk csak, van Múltbéli Megbántódás, Alacsony Önértékelés, Harag és Neheztelés. Ezek futnak éppen.

Ügyfélszolgálat : Nem gond, a Szeretet fokozatosan törölni fogja a Múltbéli Megbántódást a jelenleg működő rendszeréből. A hosszú távú memóriában esetleg megmaradhat, de már nem fog megzavarni más programokat. Végül a Szeretet felül fogja írni az Alacsony Önértékelést a saját moduljával, amit Egészséges Önértékelésnek hívnak. Viszont a Haragot és a Neheztelést teljesen ki kell kapcsolnia. Ezek a programok megakadályozzák a Szeretet megfelelő installálását. Ki tudja kapcsolni ezeket?

Felhasználó : Nem tudom, hogyan kell kikapcsolni őket. Meg tudja mondani?

Ügyfélszolgálat : Örömmel. Menjen a startmenübe és indítsa el a Megbocsátást. Ezt addig kell ismételnie, amíg a Harag és a Neheztelés teljesen ki nem törlődnek.

Felhasználó :Rendben, kész! A Szeretet automatikusan elkezdte telepíteni magát. Ez normális?

Ügyfélszolgálat : Igen, de ne feledje, önnek csak az alap program van meg. El kell kezdenie kapcsolódni más Szívekhez, hogy hozzáférjen a frissítésekhez.

Felhasználó : Hoppá! Máris kaptam egy hibaüzenetet. Azt mondja: “Hiba – A program nem fut külső egységeken.” Most mit tegyek?

Ügyfélszolgálat : Ne aggódjon. Ez azt jelenti, hogy a Szeretet program Belső Szíveken való futásra lett tervezve, de az ön Szívén még nem futott. Kevésbé technikai nyelven ez csak annyit jelent, hogy önnek először saját magát kell Szeretnie, mielőtt másokat Szerethetne.

Felhasználó : Tehát most mit tegyek?

Ügyfélszolgálat : Gördítse le az Önelfogadás menüt; majd kattintson az alábbi fájlokra: Megbocsátok Magamnak 2.0, Felfedezem az Értékeimet 1.5, Tudomásul Veszem a Korlátaimat 3.0.

Felhasználó : Rendben, kész.

Ügyfélszolgálat : Most másolja őket az “Én Szívem” könyvtárba. A rendszer felül fog írni minden zavaró programot és kijavítja a hibás programozást. Ezen kívül törölnie kell a Terjengős Önkritikát az összes könyvtárból és kiürítenie a Kukát, hogy biztosan eltávolítsa teljesen, és soha ne jöhessen újra elő.

Felhasználó : Megcsináltam. Hé! A Szívem új fájlokkal telik meg. Mosoly jelent meg a képernyőmön és a Béke meg az Elégedettség bemásolja magát minden felé a Szívembe. Valamint az egész rendszerem melegedni kezdett. Ez normális?

Ügyfélszolgálat : Sok esetben. Másoknak eltart egy ideig, de végül minden helyreáll a megfelelő időben. A rendszer melegedése normális, és javítja a Szív működését, ne aggódjon. Egyébként jó érzés nem?

Felhasználó :De, csak szokatlan.

Ügyfélszolgálat : Szóval, a Szeretet telepítve és rendesen fut. Még egy dolog mielőtt letennénk. A Szeretet Ingyenes Program. Figyeljen rá, hogy továbbítsa azt és a különféle változatait mindenkinek, akivel kapcsolatba kerül. Ők is megosztják majd másokkal és visszajuttatnak viszonzásul önhöz is új és izgalmas változatokat.

Felhasználó: Köszönöm…
 

2007 október 24. | Szerző: Szappanka

-Mama miért sírsz? – kérdezi a kisfiú az édesanyját.
-Mert én nő vagyok – válaszolta az asszony.
-Ezt nem értem! – mondja a kisfiú
-És ezt soha nem is fogod megérteni …..-válaszolta gyermekét
átölelve az anya.
Később megkérdezte a fiúcska az édesapját is .
-Papa, miért sír a mama látszólag minden ok nélkül?
-Minden nő ok nélkül sír. – ez volt minden amit az apa válaszolt.
A fiúcska felnőtt férfi lett, és még mindig kereste a választ, vajon
miért sírnak időközönként a nők.
Egyszer megkérdezte a Legfelsőbb Hatalmat:
– Mondd Atyám, miért sírnak a nők olyan könnyen?
Az Atya elgondolkozva válaszolt:
-Amikor a nőt teremtettem, valami különlegeset alkottam.
Oly erőssé tettem a vállát, hogy a világ terheit elbírja, mégis oly
gyengéddé, hogy vigasztalást is tudjon adni.
Oly belső erőt adtam neki, ami lehetővé teszi, hogy akkor is tovább menjen, amikor már mindenki más feladja, hogy a betegségek és a bánat idején is ellássa családját panaszkodás nélkül.
Oly mély érzéseket adtam neki, amelyekkel gyermekeit mindig és minden
körülmények között szereti, még akkor is, ha a gyermek őt mélyen
megbántotta.
Oly erőt adtam neki, mellyel a férjét minden hibájával együtt szereti
és elviseli, és azért alkottam a férfi oldalbordájából, hogy vigyázzon
férje szívére.
Oly bölcsességet adtam neki, hogy tudja egy jó férj soha nem sérti meg
a feleségét, mégis néha próbára tesz a nő érzéseit, határozottságát és
kitartását, hogy szikla szilárdan férje mellett áll-e?
És végezetül könnyeket is adtam neki, hogy sírhasson. A könnyek kizárólag csak az övéi, és annyit használ belőlük, amennyire csak szüksége van.
Látod: Egy nő szépsége tehát, nem a ruhájától függ amit éppen visel,
vagy az alakjától amilyen az ő formássága, de még nem is attól ahogyan a haját viseli.
Egy nő szépségét a szemeiben ismered fel , mert ez a szíve kapuja, ahol a szeretet lakozik.