2007 november 28. | Szerző: Szappanka |

 

Lábnyomok

Álmomban Mesteremmel

tengerparton jártam, s az életem

nyomai rajzolódtak ki mögöttünk:

Két pár lábnyom a parti homokon,

ahogy Ő mindég ott járt énvelem.

 

De ahogy az út végén visszanéztem,

itt-amott csak egy pár láb nyoma

látszott, éppen ahol az életem

próbás, nehéz volt, sorsom mostoha.

 

Riadt kérdéssel fordultam az Úrhoz:

“Amikor életem kezedbe tettem,

s követődnek szegődtem Mesterem,

azt ígérted soha nem hagysz el engem,

minden nap ott leszel velem.

S most visszanézve, a legnehezebb úton,

legkínosabb napokon át

mégsem látom szent lábad nyomát!

Csak egy pár láb nyoma látszik az ösvényen.

Elhagytál a legnagyobb ínségben?”

 

Az Úr kézenfogott, s szemembe nézett:

“Gyermekem, sose hagytalak el téged!

Azokon a nehéz napokon át

azért látod csak egy pár láb nyomát,

mert a legsúlyosabb próbák alatt

téged vállamon hordoztalak!”